Mostanában rákattantam a Beatlesre. Így pestiesen. Miért? Mert fantasztikusak.... Mostanában sok Puskás videót nézünk. Miért? Mert fantasztikus... És persze, mert meghalt.

A Beatlesnek a "fele" él, az Aranycsapatnak a kettő tizenegyede.

Meddig fogunk emlékezni rájuk?

Örökké.

Miért?

Mert mind a két csapat olyat tett le a történelem asztalára, hogy az csak na... Hogy az egyik focizott, a másik zenélt? Hogy volt köztük nagyjából tíz év?

Kit érdekel? Nem ez számított.

Az egyetemes emberiség lett gazdagabb Velük. És persze egyikkel az egyetemes magyarság is.

Miben állt a nagyságuk?

A zsenialitásban.

Miért voltak azok?

Ki tudja? Valószínűleg azért, mert arra születtek, amit olyan jól csináltak. A játékra és a szórakoztatásra.

Öcsi bácsi arra született, hogy kergesse a bőrbogyót, mindegy hol, a kispesti grundon, a (mai) Bozsik Stadionban vagy a Bernabeuban. Mindegy, tényleg mindegy, a lényeg, hogy játszunk, hogy szórakoztassuk a népet és hogy szeressük a játékot. Milyen népet? Mindegy. Az embereket. Hogy az magyar, spanyol, vagy akármilyen más náció a világ akármelyik más pontjáról? Kit érdekel? Aki a játéknak él, annak tényleg minden mindegy. Csak a játék van. Csak egyféle ember él a Földön. Aki szereti a játékot. Ausztráliától Amerikáig. Kérdezzétek meg.

A négy gombafejű hülyegyerek Liverpoolból? A zene, a játék és szintén a zsenialitás. Az, hogy élvezték, Istenem, mennyire élvezték amit csináltak. Szórakoztatni a népet. Szívből jött az az őrület amitől meghülyült először Anglia, aztán Európa, majd a világ. Miért? Mert tényleg zsenik voltak. Istenem, Istenadta zsenik. Ezt nem lehet szavakkal leírni. Most itt, ebben a számomra szomorú bejegyzésben arra bíztatok mindenkit, igenis bányássza elő apu/anyu Beatles lemezeit vagy Uram bocsá töltse le akárhonnan őket és ne álljon meg a She loves you, a Hard day's night, vagy a Yellow submarine-nál. Fantasztikus dolgokra bukkanhat. Én sem hittem...

Azt hinnéd ez egy idejét múlt, zenetörténeti őskövület 40 évvel ezelőttről? Nem, nem. Meg kell hallgatni. Aki szereti a zenét, fel kell, hogy fedezze ezt a csodát magának. Kár lenne számadatokat sorolni, megteszi ezt a Wikipedia helyettem. Hihetetlen adatok, de nem ez a lényeg. Hallgatni kell Őket. Sokat. Minden lemezük minden számát. Csoda, egyedülálló csoda, hogy négy ekkora zsenit egymáshoz vágjon a tér-idő kontinuum (vagy mi a franc, valami felsőbb akarat, egyesek Istennek is szoktál hívni), és ilyen kiemelkedőt alkossanak.

Én most azt gondolom, a világ két valaha volt legnagyobb együtteséről írok. Furcsa párhuzam. De sok a közös pont.

Az Aranycsapatról nem kell sokat írnom, magáért beszél Öcsi Bácsiék teljesítménye. Ott is vannak számadatok, de azért jobb nézni azt a rohadt 6:3-at hatszáznyolcvanhetedszerre. Amikor Puskás visszahúzza a labdát az ötös sarkán. Nesze baszdmeg Billy Wright. Egy kis finesz Kispestről. Hülye angolok, angol hülyék.

Azt hiszem ezekben a szomorú napokban sokan lettünk okosabbak Aranycsapatból. Kár, hogy ilyen szomorú történés kapcsán, de hát ez a dolgok rendje. Egyszer meghal Buzánszky és Grosics is, és elfogy az Aranycsapat. És csak az emlékük marad. De az örökké. Nagyon remélem, azért ez még odébb van.

És ugyanígy elfogy a két maradék gombafejű is: Sir Paul és Ringo. Persze éljenek minél tovább, hordozzák még sokáig a zsenialitás zászlaját. Amit itt hagytak zörgős bakeliteken monóban meg sztereóban az már úgysem törölhető ki a világtörténelemből. Csak szuperlatívuszok. Nincsenek erre szavak. Fülelni kell.

Ma megnéztem sok videót Öcsi bácsiéktól meg az m1 is mutatott okosságokat, riportokat, bár az is hülyeség, a játék, könyörgöm a játék a lényeg!

Aztán most meg Beatlest hallgatok miközben ezt írom fél hat magasságában. Azt hiszem a Revolverről valamit. Tulajdonképpen mindegy is melyiket. Mind gyöngyszem, megismételhetetlen csoda.

Na basszameg, és ma folytak a könnyeim is.

Most meg az Eleanor Rigby...

Megint a könnyek...

Ezen a szomorú napon azt hiszem ezek egyszerre az öröm és a mérhetetlen bánat könnyei. Ez már csak történelem. De öröm, hogy mi is részese lehetünk picit...

Isten nyugosztalja mindegyiküket: Lóránt, Hidegkuti, Kocsis, Zakariás, Czibor, Bozsik, Budai, Lantos, és most Puskás, mindannyiunk Öcsi Bácsija. És John, és George.

Örökké velem lesznek.